Nem is gondolnánk, hogy az épületszerkezeteinket számos tényező fenyegetheti az időjárási viszontagságokon kívül. Pedig léteznek olyan veszélyek, amelyek ellen nincs bevált gyógymód, csak a megelőzés!
Az építészek rémálmai: farontó gombák
Az építészek tehát nem hiába rettegnek a farontó gombáktól, ugyanis rendkívül komoly károkat tudnak okozni a faelemekben.
Számos fajuk honos nálunk és ha nem védekezünk ellenük, akkor szinte törvényszerűen jelennek meg a faanyagokban. A legveszélyesebb fajta közülük a könnyező házigomba.
Olyannyira káros, hogy az elnevezését valószínűleg az általa sújtott építőmérnökök könnyeiről kapta. Ez a gombafaj lepényszerű formájú, fehér színű, és akár 25-50 cm nagyra is megnőhet.
Olyan gyorsan képes terjedni és olyan nehéz kiirtani, hogy könnyező házigombás fertőzés esetén a faanyagú szerkezet teljes cseréje a bevált procedúra. Léteznek különféle adalékszerek, permetszerek és festékbevonatok, de ezek csak ideiglenes megoldást nyújtanak.
A második legveszedelmesebb ellenfél: A farontó bogarak csoportja.
A hazánkban is igen elterjedt fajok az épületek födémgerendáit, tetőszerkezetét, a szarufát, a gerendákat, a székoszlopokat, ablakok tokszerkezetét; a padlózati faanyagok közül a vakpadlót, a párnafát, és a tölgy parkettát, egyes esetekben pedig használati tárgyakat, különösen bútorokat és a faszobrokat károsítják.
Gyakorlatilag mindent tönkretesznek, fajonként váltott műszakban. Elsősorban a lárvák a felelősek a pusztítás okozói. Ezek a petéből kikelve megállás nélkül rágnak, így járatokat vagy üregeket kialakítva a fában. Egy ponton a faanyag teljesen tönkremegy, ez főleg a szerkezeti elemeknél lehet veszélyes.
Hogyan védekezhetünk ellenük?
A megelőzés az egyetlen gyógyír!
A gombák és bogarak ellen sajnos nem létezik utólagos javítási megoldás, kizárólag a megelőzés, de erre szerencsére több opciónk is van. Általános szabály, hogy csak kiváló minőségű faanyagot szabad használni! Egy olcsóbb beszállítóval hiába járunk átmenetileg jobban, ha utána tönkreteszi egy gomba vagy bogár.
A magas minőségű fa használata és hatékony bevonatok, mint például a lakk és a máz, segíthetnek a fenyegetések elleni védelemben. Fontos időnként újra kezelni a fafelületeket a hatékonyság fenntartása érdekében.
Válasszuk ki a megfelelő védőbevonatokat!
A különböző bevonatok, beleértve a lakkokat, lazúrkat, mázakat és olajokat, védelmet nyújtanak a külső hatások ellen. A lazúr réteg ellenállóbbá teszi a fát az időjárással, a vízzel és a kártevőkkel szemben, hogy sokáig megőrizze gyönyörű megjelenését és eredeti minőségét.
A lakkok leginkább abban térnek el a lazúroktól, hogy nem szívódnak be a fa szerkezetébe, hanem a felületén megszáradva képeznek hol erősebb, hol gyengébb védőréteget. Az olajok viszont behatolnak egészen a fa pórusaiba, belső gondozást biztosítva, miközben védelmet nyújtanak a külső hatásokkal szemben is.
A választás ezek között a bevonatok között az esztétikai és karbantartási követelményektől függ.
Mielőtt terméket választunk, érdemes megkérdezni több üzletben is, hogy mit ajánlanak. Nagyon fontos, hogy a gyártói előírásoknak megfelelő időközönként kezeljük le újra a faanyagot, mert így az sokkal tartósabb lesz.
A faházak gyártói legtöbbször a vékonylazúros megoldást használják, azok közül is a Milesi XGT termékek a legnépszerűbbek. Ha egy ilyen cégtől rendelünk, akkor általában lazúrral lekezelt anyagokat kapunk.
Amennyiben szeretnénk saját kezűleg megoldani a faanyag védelmét, néhány helyen lehetőségünk van kezeletlenül kérni a burkolatokat, ha azonban nem vagyunk tapasztalt festők, inkább érdemes az üzemi felületkezelést választani.
Ha a fahazepito.hu vagy a kertihaz.hu oldalakról választunk magunknak faházat, akkor nem érhet minket meglepetés, ugyanis ezek a tapasztalt szerelő csapatok egy szakértő mérnöki csapattal megtámogatva 2012-es megalakulásuk óta nem kaptak panaszt semmilyen gomba- vagy bogárkárral kapcsolatban.
Az ecsetes felhordással szemben egy innovatív technológiát használnak üzemeikben, amellyel a lazúrok jobban bedolgozhatók a faanyagába, biztosítva ezzel a védelmet a kártevők ellen.
