A fafajokat általában három csoportba szoktuk osztani, ezek az őshonos, idegenhonos és tájidegen fák. Ezeket a fogalmakat gyakran még az erdészetben jártasak is keverik, úgyhogy aki tudja, az már nagy dolognak számít.
Őshonosnak tekinthető minden olyan erdei fafaj, amely nem betelepítés során került a Kárpát-medencébe és legalább kétezer éve jelen van. Ilyen például a kocsányos tölgy is, amely Magyarország valamennyi erdészeti táján megél és már a jégkorszak előtt megjelent ezen a területen.
Ennek az ellentéte az idegenhonos fafaj, amely betelepítés útján került erre a területre, mint az amerikai kőris vagy a törökmogyoró.
A zavart a tájidegen faj fogalma szokta okozni. Tájidegennek nevezzük azokat az őshonos fafajokat, amelyek számukra idegen tájon vannak. Tehát a budai berkenye például őshonos fajunk, és vígan éldegél a Pilisi-Budai vagy a Visegrádi-hegységben, de semmi keresnivalója az Alföldön, oda betelepítés útján kerül, ott tájidegen őshonos fafaj.
Magyar tölgy
A fák nevei egyáltalán nem segítenek a meghatározásban, sőt csalókák lehetnek: az olasz tölgy őshonos fafaj nálunk, míg a magyar tölgy idegenhonos. A magyar tölgy először Hubeny József által lett elválasztva más tölgyfajoktól, nevében ezért lett magyar. A magyar tölgyet egyedül a Borsod megyében található Kács térségében tekintik őshonosnak, bár ez is vitatott.
Fehér akác
A fehér akác tipikusan olyan fafaj, amiből valamelyik ismerősünknek garantáltan van legalább egy a kertjében. Idegenhonos, nagyjából 300 éve van jelen Európában, és Magyarországra főként a homokos talaj megfogására telepítették be.
Agresszíven terjedő, invazív faj, amely kiszorítja az őshonos fajokat és a virágán kívül minden más része mérgező. Mivel az akácméz nagyon finom, ezért 2014-ben a magyar kormány megakadályozta, hogy az akác felkerüljön az EU Invazív Fajok Listájára. Ha ugyanis egy faj felkerül a listára, onnantól a termesztése és behozatala is tiltottá válik.
Erdei fenyő
Az erdeifenyő sok helyen tájidegen fajként jelent meg, ezek az erdők kezdték kiszorítani az őshonos lombos erdőket, a kilencvenes évek végén a szakértők már attól féltek, hogy a molyhos és olasz tölgy teljesen eltűnik. Ugyanakkor az elmúlt 10 évben érdekes tendencia mutatkozott meg, a fenyveseink pusztulni kezdtek, Kemeneshátról, és Vértes- és Bakonyalja tájairól teljesen eltűntek. Kemenesháton egyébként lényegében csak telepített fenyves volt, a helyüket mára őshonos, és tájba illő tölgyesek és bükkösök vették át. A szakértők szerint a feketefenyők mindössze 3 %-a egészséges, míg az erdeifenyők 27 %-a.
Ennek okát a hatvanas-hetvenes évek rossz erdőgazdálkodási stratégiájában kell keresnünk, amelyre a globális felmelegedés is rátesz egy lapáttal. Sok betegség, parazita, amelyek a szubmediterrán területeken honos feketefenyő sajátjai, és amelyek eddig nem tudtak megtelepedni a hazai fenyvesekben, a felmelegedéssel együtt képesek voltak megtámadni a fekete-, majd az erdeifenyő állományt is.
A fenyő állomány pusztulása azt is jelenti, hogy az építőiparban nem ésszerű döntés magyarországi fenyőket felhasználni. Egyrészt ez csak „olaj a tűzre”, az alapból is gyors ütemben pusztuló állományt méginkább megritkítanánk.
A másik ok az anyagminőségben rejlik: a túlnyomó többségben beteg fák sokkal kisebbre nőnek meg, mint a természetes élőhelyükön, törzsük szerkezete pedig szabálytalan. Éppen ezért főként a szomszédos országok hegyvidéki területeiről szokás faanyagot behozni, ilyen nyersanyagforrás például Ausztria vagy Szlovákia.
Erdővédelem Magyarországon
Nekünk itthon inkább az erdők védelme jutott. Szerencsére a magyar erdészetek szakemberei felelősségteljesen kezelik erdeinket, de ez nem jelenti azt, hogy mi nem tehetünk semmit az őshonos fajok védelmében.
A Tündérkert program 2010-ben indult civil kezdeményezésre, melyet Kovács Gyula zalai erdész alapított rengeteg őshonos gyümölcsfa összegyűjtésével és szaporításával. Ezek között van alma, körte, birs, naspolya, cseresznye és még sok más faj.
Egyre több település, közösség kapcsolódik a Tündérkert mozgalomhoz. Ilyen település Visegrád is, ahol 2021. szeptemberében 44 gyümölcsfa került elültetésre önkéntesek segítségével.
A fákat a program alapítója ajánlotta fel a településnek és önkéntes egyetemi hallgatók segítségével zsalukőből, terméskőből és fából egy pavilon is épült, amelyben megismerhetjük a tündérkertek történetét és az általuk hordozott szemlélet fontosságát.
